6.fejezet

Sziasztok! Hosszú kihagyás után végre itt a friss. Sajnos nincs túl sok időm a blogírásra, a suli mellett mert koleszos vagyok és a hétvége elég rövid. :( Remélem azért tetszeni fog az új fejezet. Nagyon köszönöm az előző írásaimhoz kapott kommenteket és remélem ehhez is kapok párat :D

Ha esetleg elfelejtettétek miről is szól a blogom itt egy kis visszatekintő: Egy új vámpír érkezik Mystic Falls-ba. Egy nagyon különleges és titokzatos vámpír. Damonnek első találkozásukkor szimpatikus az új lány, ám csalódnia kell mert kiderül róla, hogy ő az eltitkolt testvére. De a lány nem átlagos vámpír. Megátkozták a szerelem átkával....

Jó olvasást! :D <3

-Akkor én a testvéremmel csókolóztam ?-fakadt ki Damon.

-Mi?-nézett ránk értetlenül Stefan.

-Meglepődtél öcsi? Tudod én értek a csajozáshoz.-mondta kacéran Damon majd rám mosolygott. Ez a gesztus ebben a helyzetben kicsit ízléstelen volt, de Damon az csak Damon.

-De most beletrafáltál.-nevetett Stefan. Szerintem ironikusnak találta ezt a helyzetet, ami számomra inkább aggasztó volt.

-Leakadnátok már erről a témáról?-szólt közbe Jeremy.-Jobban érdekelne Callie történetének a folytatása, mint Damon szerelmi élete. Meg amúgy is. Kiderült, hogy van egy eltitkolt testvéretek és ennyi a reakció? Én legalább megölelném vagy valami.

-Én megcsókoltam. Az nem elég?-mondta Damon most már komolyabban.

-Lapozzunk.-mondtam tömören. -Most már mindenki tudja, hogy mekkora hülye voltam, de szerintem szívesen megtudnátok az átok másik felét is.

-A hülye azért túlzás. Velem csókolózni sosem hülyeség.-szerénykedett Damon.

-Kivéve, ha a testvéred az a szerencsés, akit sikeresen lekapsz.-motyogta Jeremy.

-Na jó. Ezt fejezzétek be.-léptem közbe a beszélgetésbe, megakadályozva ezzel egy hatalmas balhé kitörését.- Nem gondoljátok, hogy ez kissé gyerekes? . Ha nem hagyjátok abba ezt az idétlen viselkedést akkor én lelépek.

Heves fellépésemet néma csend követte. Szerintem rájöttek, hogy nekem van igazam.

-Akkor folytathatom?

-Kíváncsian várjuk.-mondta Jeremy miközben kérdőn a fiúk felé pillantott. Ők is helyet foglaltak a tágas kanapén, amelyről a vita hevében felpattantak.

-Rendben.-mondtam nyugodtan.-Ha azt hiszitek, hogy az én életem jobb mint a tiétek akkor sajnos csalódást kell okoznom. Az előnyei szépek és jók de a hátrányai végzetesek. Szó szerint.

-Végzetesek?-nézett rám kérdőn Jeremy.-Ez azt jelenti, hogy...?

-Elképzelhető.-mondtam halkan.

-De biztos van valami megoldás.-gondolkodott hangosan Stefan.

-Van. És tudom is, mi az. Csak sajnos az egész életem alatt nem tudtam megoldani. Nem hinném, hogy 1 hónap alatt sikerülhet.

-1 hónap?-kérdezte elfúló hangon Stefan.-És mit kellene tenned, hogy ezt megakadályozzuk.

-Lehet, hogy egyszerűen hangzik, de meg kellene találnom az igazit.

-És 100 év alatt nem sikerült?-kérdezte Damon vigyorogva. Próbálta oldani a feszültséget , de nem ez volt a jó pillanat a poénkodásra.

-Nem olyan könnyű ám.-néztem mélyen a szemébe.-Vannak kitételek arra, hogy kibe szerethetek bele. Az első és legfontosabb, hogy vámpírnak kell lennie. Ami már alapból is nehézkes, mert nem találok minden utcasarkon egyet. A másik feltétel pedig, hogy neki is viszont kell szeretnie engem. És ha ez a kettő megvan akkor el kell mondanom neki az átkot, ezután pedig meg kell csókolnia. De ha túl korán beszélek neki magamról és még nem szeretett belém igazán akkor a csókunk semmit sem fog érni. Hiába tetszem neki. Ehhez szerelem kell. És egy embert csak egyszer csókolhatok meg az átok elmondása után. Értitek már, miért olyan nehéz ez?

-Kapisgálom.-mondta Damon őszintén. Láttam rajta, hogy felfogta a helyzet súlyosságát.

-De az a legrosszabb az egészben, hogy már elkövettem ezt a hibát.-mondtam keserűen. Fájt visszaemlékezni az esélyeimre amiket elszalasztottam.-Már szerettem valakit igazán, de túl gyorsan akartam véget vetni ennek a borzasztó titoknak. Nem akartam többé úgy élni az életemet, hogy tudom, hamarosan meghalok. Igaz mindenki meghal egyszer, de az én nem tartozom a mindenkihez. Haláluk után még a vámpírok is nyugalomra lelnek. Én nem fogok. A lelkem örökké itt ragad, de senki nem tud majd kapcsolatba lépni velem. Még a boszorkányok se. Élek is meg nem is De nem ez a legrosszabb az egészben.. Mivel vámpír voltam egy idő után kívánni fogom a vért. Ha nem eszek 100 éves küszködés, fájdalom és éhezés után a lelkem is halott lesz. Örökké. És ez lenne a legjobb megoldás. Csak kérdés kibírom-e. Ha nem, a túlvilágról szívom ki ártatlan emberek vérét és olyanná teszem őket mint én. Szellemvámpírrá. Mert ez leszek én is 1 hónap múlva.

-De ha ez megtörténik akkor egyre több lesz az itt ragadt vámpírlélek.-mondta Jeremy.-És egy idő után már többen lesznek mint az igazi vámpírok, esetleg mint az emberek.

Igen.-sütöttem le a szemem. Szörnyű a tudat, hogy ezt a lavinát én fogom elindítani.

-És te fel akarod adni?-nézett rám megvetően Damon.-Még van esélyed. És mi segítünk.

-De mégis hogyan?-kérdeztem már-már sírva.-Nincs rá időnk.

-Tévedsz.-nézett rám jelentőségteljesen Stefan.-Egy hónap hosszú idő. Bármi történhet. Bármi változhat. És végtére is, nem hagynánk, hogy az egyetlen hugunk egy öreg átok miatt meghaljon.

-Milyen szép is a testvéri szeretet.-mondta egy ismerős de annál kellemetlenebb hang a hátunk mögül.

-Katherine...

Díjak :D

Sziasztok!

A napokban elég sok díjat kaptam számszerint hetet :D ezeket nagyon köszönöm mégegyszer mindenkinek :D

Ezt a díjat AngelGirl-től és Reginától kaptam :D <3<3<3

Ezt pedig Eveliintől, LaMestől, Daimondtól Sophietól és Elenatól kaptam :D

Íme a szabályok:
1.Tedd ki a logót a Blogodra.
2. Köszönd meg a díjat, annak akitől kaptad.
3.Írj ki magadról 5 dolgot.
4. Küldd tovább 5 írónak( ne felejtsd el linkelni a blogjukat)
5.Hagyj megjegyzést a blogjukon, hogy meglepetés várja őket nálad.

1. megvolt :D

2. szintén

3. az előző díjhoz már írtam tulajdonságokat ugyhogy ha érdekel akkor ott megtudod nézni :D

4. az 5 író:

http://www.halalangyala00.blogspot.com/ Lilly

http://dont-turst-me.blogspot.com/ Devonne

http://vdhun.blogspot.com/ Melly

http://farkasnoverek.blogspot.com/ Mágus

http://slytherinsorgryffindors.blogspot.com/doree17

5. megvolt :D

még egy tipp: szerintem az első díjat másoljátok be mert a második az nagyjából már körbejárt :D

xoxo Annah

5. fejezet

Sziasztok! Hát meghoztam a következő fejezetet amelyben végre kiderül Callie története...igaz még nem teljesen de a lényeg már benne van :D az előző fejezethez írt kommenjeiteket nagyon köszönöm :D remélem ehhez is kapok pár véleményt :D Előre is köszönöm :D Jó olvasást! :D

-Úgy sajnálom Callie.-sütötte le a szemét Stefan.- Nem tudod elképzelni hány álmatlan éjszakám volt miattad. Hatalmas bűntudattal küzdöttem, de gondolom ez nem mentség. Viszont azt életemben sem gondoltam volna, hogy általam vámpírrá válsz.

-Ne sajnáld.-öleltem át gyengéden.-Épp ellenkezőleg. Én nagyon örülök annak, hogy ezt tetted velem. Emberként nem volt jövőm. Most legalább van. Még egy ideig.

-Ezt hogy érted?

-Ha kisírtátok magatokat folytathatnánk?-szakította félbe a beszélgetésünket Damon.-Eléggé unatkozom. És ha unatkozom megéhezek. Főleg akkor ha a kajának való itt ül mellettem.-villantotta meg 200 Wattos mosolyát.

-Most rám célzol?-kérdezte értetlenül Jeremy.

-Okos kölyök.-mosolygott Damon.-Szóval? Mit szeretnétek? Végignézitek ahogy megebédelek vagy idefáradtok és folytathatjuk.

-Látom a zsarolásban otthon vagy. Csak sajnos ez gyenge próbálkozás volt.-mondtam önelégülten. Damon arckifejezését látva márt tudtam, hogy ezt a csatát most én fogom megnyerni. Vártam pár percet, hogy hátha leesik neki, hogy mire célzok, de ő csak bambán nézett rám.-Tele van vasfűvel. Szerintem nem lenne valami jó lakoma belőle.

Hallottam Stefan halk kuncogását a hátam mögött és kaptam Jeremy elismerő pillantásaiból is.

-Ezt meg honnan tudod?-kérdezte Damon. Menteni akarta a menthetőt. Ez azt hiszem az önbecsülése volt.

-Érzem rajta. Először én is csak a vére édes illatát érzem, de miután ehhez hozzászokatm, már kivehető a vasfű kesernyés íze is.

-Ez is egy különleges képességed?-kérdezte Stefan kíváncsian.

Bólintottam és leültem a Damonnal szemben lévő fotelbe. Stefan is helyet foglalt testvére mellett.

-Szóval...Miután az a fiú megölt-a szemem sarkából láttam, hogy Stefan bűnbánóan lehajtja a fejét- pár óra múlva felébredtem. Először azt hittem a mennyben vagyok, de hamar rájöttem, hogy tévedtem. Ugyanott voltam ahol megöltek. A kis ösvényen az erdő közepén. De most teljesen más volt ez a hely mint órákkal ezelőtt. Minden sokkal élesebb, világosabb és jobban kivehetőbb volt. Minden kis zajt hallottam még kilométerekkel arébbről is. Nem tudtam mi lehet az oka ezeknek a furcsa változásoknak de nagyon tetszettek. Teljesen elfelejtettem, hogy miért indultam el otthonról. Legfőképpen az új képességeim foglalkoztattak. Ki akartam őket próbálni és erre a legjobb hely a város volt. Rájöttem,hogy a testem ereje is megváltozott. Sokkal erősebb és gyorsabb voltam mint eddig.

-Igen, ez a vámpírlét csajszi.-nevetett Damon.

-Tényleg Damon? Komolyan? Ha ezt most nem mondod hülyén halok meg.-lehet, hogy kissé heves reakció volt tőlem, de ő nyaggatott, hogy folytassam már. Akkor meg miért szól közbe?

A fiú is rájött, hogy most jobban teszi ha csendben meghúzza magát.

-Miután minden képességemet felfedeztem már érdekelt, hogy miért is kaptam őket. Ezért benéztem a városi könyvtárba, hátha találok valamit. A hosszas keresgetés, a sok éjszakázás végülis nem vezetett semmire. Aztán eszembe jutott apám. Eszembe jutott a halott anyám. És velük együtt Katherine. Aztán minden feltételezésem értelmet nyert. Rájöttem, hogy vámpír lettem. Apám sokat mesélt róluk ezért én is jól ismertem az erősségüket és a gyengéiket is. De bennem nem voltak meg ezek a gyengék. Minden megerőltetés nélkül tudtam nappal is járkálni. Nem éreztem késztetést az evésre, amikor elment mellettem egy-egy ember. Sőt még a kórházba is bementem, hogy hátha a sebesültek felkeltik az érdeklődésemet, de hiába. Először azt hittem, hogy félresikerültem vagy valami, de aztán rájöttem, hogy ez inkább áldás. De mégis érdekelt, hogy miért nem átlagos vámpír lettem. Mivel volt vámpírvér a szervezetemben a halálomkor teljesen normálisnak kellene lennem. Már amennyire egy vámpír normális lehet. Ezért tovább keresgéltem a könyvtárban, de most már a zárolt szekcióban. És ott meg is találtam a választ. Olvastam egy átokról amelynek a velejárói megegyeztek az én képességeimmel. A szerelem átkáról.

-Ez nem úgy hangzik mint egy átok. Nem vagy éhes, tudsz a napon járni, megérzed a verbénát, még a vérben is.-mondta Jeremy.

-Egy jóllakott vámpírnál is erősebb vagy, mikor alig eszel vért.-folytatta Damon Jeremy felsorolását.-Mert ugye eszel vért?

-Igen. De elég csak pár hónaponként egy kisebb adag. Gondolok itt mókusra, nyúlra vagy kistestű állatokra.-mosolyodtam el önkéntelenül. Jól szórakoztam a tudatlanságukon.

-Szóval vegetáriánus vagy?-kérdezte izgatottan Stefan.

-Pont mint te.-bólintottam. Biztos örült, hogy talált még egy vámpírt aki önszántából nem öl embert.-De mielőtt irigyelni kezdtek, elmondanám, van egy hatalmas hátránya is.

-Mindennek van hátulütője.-mondta már-már magának Stefan.-De miért lettél ezzel megátkozva?

-Tudjátok az átok neve igen találó. A szerelem és a szeretet bűvköréhez kapcsolódik. Először én sem értettem de aztán rájöttem. Ugye Katherine Petrova vére volt a szervezetemben halálomkor. Ugyanaz a vámpírvér volt bennem is, mint a gyilkosoméban. Mert ő is ivott halála előtt Katherine véréből, majd ezután vált vámpírrá. De ez még önmagában nem válthatta ki az átkot. A fő ok az volt, hogy a gyilkosom szerelmes volt Katherin-be. Ezt az érzést a másik fél is viszonozta.

-De hát Kathrine csak az öcsémet és engem szeretett igazán.-mondta Damon.-Vagyis főként az öcsémet.

Bólintottam. Tudtam, hogy percek múlva rá fog jönni szavak nélkül is.

-Ez azt jelenti, hogy Stefan...Stefan ölt meg?-nézett rám zavartan.

Ismét bólintottam.

-Na de öcsi.-fordult Stefan felé a fiú.-Ezt mért nem mondtad el? Mindig is azt hittem, hogy valóságos szent vagy. Szerencsére tévedtem.

Nem csalódottságot éreztem a hangjában. Inkább megkönnyebbülést. Így, hogy a testvérének is vannak hibái, már könnyebben elfogadja a sajátjait.

-De mért tetted? Hiszen nem a vérét szívtad ki. Pedig azért ölünk embert.-kérdezte kíváncsian Damon.

-Ideges voltam. Apánk miatt.-Stefan tekintetével a földet pásztázta. Tudtam, hogy nagyon megbánta a tettét, de én tényleg nem hibáztattam érte.-Mielőtt Callie-val találkoztam ott jártam nála. Tudta, hogy előző este még halott voltam.Hamar rájött, hogy én is azzá váltam ami ellen ő évekig küzdött. Meg akart ölni. Engem. A saját fiát.

-Így máris érthetőbb.-keltem Stefan védelmére.

-De ennyi elég is volt, hogy felélezd az átkot? -terelte vissza a témát Jeremy. Szerintem neki is kényelmetlen volt ez a családi vita.-Mármint épp elég ok az is amit felsoroltál, de ez bárkivel megeshet nem?

-Nem gondoltam volna, hogy rájössz.-mosolyogtam rá. Okosabb volt mint képzeltem.-Nem. Tényleg nem volt elég ennyi. És tapasztalatból tudom, hogy ez már mással is megtörtént.Elég szerencsétlen egybeesés, de nem lehetetlen. De náluk nem jött létre az átok.

-Akkor mi kellett még hozzá?-kérdezte izgatottan Jeremy.

-A vérrokonság.

-Te Kathrine leszármazottja vagy?-kérdezték szinte egyszerre a Salvatore fivérek.

-Igen. Anyai ágon. Erre is hosszas kutatások után jöttem rá.

-És apai ágon is van rokonság a Petrova családdal, vagy mi?-kérdezte kíváncsian Damon.

-Van. Csak nem a Petrovákkal.

-Hát akkor?-kérdezte értetlenül Stefan. Sejtettem, hogy kapisgálja már a dolgot de még teljesen nem világos minden.-Ki volt az apád? Vagy nem tudtad meg a nevét?

-Anyától nem. De rájöttem én magamtól is.

-Szóval ki?

-Giuseppe Salvatore...

Remélem tetszett :D Most már szerintem világos miért rohant el Callie a csók után Damon elől :D A következő fejezetben pedig megismerhetitek Callie átkának a hátrányait :D

xoxo Annah

Díj :D

Ezt a díjat Barbara G. Roberts-től és Elena-tol kaptam :D nagyon köszönöm mindkettőjüknek :D

Íme a szabályok:
1.Tedd ki a logót a Blogodra.
2. Köszönd meg a díjat, annak akitől kaptad.
3.Írj ki magadról 5 dolgot.
4. Küldd tovább 5 írónak( ne felejtsd el linkelni a blogjukat)
5.Hagyj megjegyzést a blogjukon, hogy meglepetés várja őket nálad.

1. kész van :D

2. nagyon köszönöm Elenának és Barbarának :D

3.-először is nagyon szeretek lovagolni

-és a blogomat írni

-bármit megtennék a barátaimért

-imádok horrorfilmeket nézni a barátnőimmel akikkel egyszerre sikítunk a félelmetes részeknél ( bár én néha a kevésbé félelmeteseknél is, de ezt elnézik nekem) :D

-és a lovagláson kívül még röplabdázok is :D

4. 5 író akiknek tovább kell küldenem :D :

http://szerelemolaszmodra.blogspot.com/ (Aileen)

http://ojszicsiba.blogspot.com/ (Ojszii)

http://lamestortenetei.blogspot.com/ ( LaMes)

http://sabinaelete.blogspot.com/ (AngelGirl)

http://parosnaplo.blogspot.com/ (Füles)

Mégegyszer nagyon köszönöm <3<3

xoxo Annah

Második díjam :D

Sziasztok!

Ezt a díjat LaMestől kaptam...mégegyszer nagyon köszönöm :D most is tovább kell küldenem 3 embernek :D annyi embernek tudnám küldeni de sajnos csak párótoknak lehet...

szóval akiknek küldöm:

Johanna http://azemlekeksegitenek.blogspot.com/

Regi and Áfonya http://regiandafonya-szerelemaharcban.blogspot.com/

Barbara G. Roberts http://iromanyaim-by-barbie.blogspot.com/

mégegyszer köszönöm LaMesnek :D jah és nemsokára jön a friss :D

xoxo Annah

4. fejezet

Sziasztok!

Hát itt a friss...igaz, hogy kicsit későn de remélem azért tetszeni fog :D nagyon köszönöm a sok kommentet amit az előző fejezetekhez kaptam :D remélem most is írtok pár véleményt...annyira jó visszaolvasni ha valakinek tetszik és jó dolog tanulni a kritikákból :D

jó olvasást :D

xoxo Annah

Mindenki a tágas kanapén ült kivéve engem. Az idegességtől még egy helyben állni sem tudtam nemhogy nyugodtan leülni. Fel-alá mászkáltam a hatalmas nappaliban mikor nekikezdtem a történetemnek.

– Akkortájt születtem és abban a városban ahol ti.-néztem jelentőségteljesen Stefanra és Damonra.- De teljesen más körülmények között. Én az erdőben egy eldugott kis házban éltem az életemet anyámmal. Az apámról semmit nem tudtam. Anya még a nevét sem említette, nehogy kísértésbe essek és felkeressem. De a történetet azért elmondta. Anya frissen költözött a városba és nem ismert még jóformán senkit. Apával is csak véletlenül futottak össze, de mindkettőjüknek megtetszett a másik. Anyám vakon megbízott a férfiban. Ő úgy tudta, hogy egyedül él, elég szegényes körülmények között, de erről nem bizonyosodhatott meg, mert apám sosem mutatta meg a lakhelyét Aztán kiderült, hogy teherbe esett velem. Ez nem is volt baj, addig míg a férfi meg nem tudta a hírt. A kitörő öröm helyett felpofozta anyámat és úgy kezelte mint egy szajhát. Mikor lenyugodott mindent kitálalt. Elmondta, hogy a felesége már régen meghalt, de szült két gyermeket akiket azóta is ő nevel. Kiderült hogy apám igen befolyásos és gazdag ember és nem engedheti meg magának, hogy kitudódjon, szeretőt tart megspékelve egy zabigyerekkel.

-Ki a zabigyerek?-lépett be a szobába egy korombeli srác. Barna haja kócosan meredezett az égnek. Mikor megpillantott kíváncsian végigmért, de egyúttal én is őt. Elsöprő éhség tört rám, mikor megéreztem meleg vérének édes illatát. Már szinte a számban éreztem az ízét, de nagy nehezen visszafogtam magam, de az agyaraimat nem tudtam. Gyorsan elfordultam a fiútól és mély levegőket vettem.

-Áh szóval egy újabb vámpír.-mondta nevetve. A hangjából érződő könnyedség, szinte hihetetlen volt.

-Callie, bemutatom Jeremy-t.-fordult felém kedvesen Elena.- Ő az öcsém, de fogalmam sincs mit keres itt.-az utolsó mondatot már a fiúnak címezte.

-Nyugi Elena. Jenna küldött. -lépett közelebb a fiú. -Már égen-földön keresett és az utolsó reménye az volt, hogy itt vagy. És látom ez be is jött.

-De miért téged küldött?

-Nem tudom.-vont vállat Jeremy.-A lényeg, hogy menned kell.

Elena tanácstalanul nézett Stefanra majd rám. Tudtam, hogy nagyon kíváncsi a történetemre, de a család az első.

-Előbb vagy utóbb úgyis megtudod.-néztem a szemébe.-Ha nem én, akkor Stefan elmondja.

Elena egyetértett velem és sietősen elköszönt majd az ajtó felé indult. Meglepődve tapasztalta, hogy a testvére nem követi. Kérdőn nézett Jeremy-re, de a fiú hanyagul közölte:

-Csak téged keres Jenna. Én szabad vagyok.

-Jeremy! Amit Callie mesél az nem tartozik rád!-szólt rá mérgesen a lány.

-Mért rád igen?

Nem akartam belecsöppenni egy családi vita közepébe de sikerült és nem szerettem volna ha ez tovább fajul ezért közbeszóltam: -Nyugodtan maradhat. Engem nem zavar.

Elena erre már nem tudott mit mondani úgyhogy újból az ajtó felé vette az irányt, de még gyorsan visszafordult:

-Stefan...

-Megyek ha itt végeztünk.-mondta lágyan a fiú. Elena bólintott és kilépett az ajtón.

-Callie, folytasd!-fordult felém Stefan kedvesen.

-Szóval...ööö...Apám megkérte anyát, hogy költözzünk el a városból, de ebbe anya szerencsére nem ment bele. Sosem irányíthatta őt egy férfi, úgy mint egy játékbabát. Ehelyett inkább átköltözött egy vadászszállásra, a közeli erdőbe. Mérges volt apámra, de ennek ellenére elsöprő szerelmet érzett iránta. Talán ezért is értette meg a helyzetét és bocsátotta meg a hazugságait. Vállalta a rejtőzködő életmódot. Apa azért gondoskodott rólunk. Küldött pénzt, élelmet és néhanap még meg is látogatott minket. De a látogatások a vámpírüldözések idején egyre csökkentek. Apa figyelmeztetett minket, hogy vigyázzunk, de mégis mit tehetett egy gyenge nő és egy akkor már tizenhét éves lány a vérszívók ellen. Nagyjából semmit nem tudtam az életről, mivel sosem mehettem el otthonról. A szüleimen kívül senkit nem ismertem. Nem volt kapcsolatom a külvilággal. Ezért döntöttem úgy, hogy megszököm. Nem véglegesen csak kis időre. Hogy éljek is valamit. De a szökési akcióm hamar meghiúsult. A házunkhoz közel találkoztam egy nagyon csinos lánnyal. Bőre természetellenes szép és hibátlan volt. Drága ruháját sárosan húzta maga után. Hullámos barna haja kócosan omlott a vállára.

-Kathrine...-suttogta Damon.

Bólintottam.

-Mikor meglátott egy szempillantás alatt ott termett előttem. Láttam a szemében az elszántságot, a gyötrelmet, és a szenvedést. Azt kérdezte, hogy nem tudok-e egy helyet a közelben ahol elrejtőzhet. Annyira zilált volt, hogy megsajnáltam. Akkor követtem el életem legnagyobb hibáját.

Elvezettem a házunkhoz ahol anya még mélyen aludt. Beléptem a házba de meglepetésemre nem követett. Kérte, hogy hívjam be. Nem értettem miért, de azt hittem, hogy csak az illedelmesség szólt belőle. Szóval behívtam. Azután minden pillanatok alatt történt. Hirtelen teljesen megváltozott az arca. És a fogai. Beviharzott anyám szobájába én pedig rohantam utána. Mikor beléptem a szobába a lány már anyám nyakát harapta aki tehetetlenül vergődött a kezei között. Próbáltam segíteni de nem tehettem semmit. Aztán csak azt láttam, ahogy anyám élettelenül fekszik az ágyon. Ezután a lány rámnézett. Mélyen a szemembe. Úgy gondoltam, hogy én is meghalok. De nem is bántam. Anyám nélkül nem tudtam elképzelni az életemet. De közelebb lépett és valami olyasmit mondott, hogy én még jó leszek neki. És ahelyett, hogy megölt volna magát harapta meg majd a kezét a számra tapasztotta. Addig tartotta ott míg nem ittam belőle. Mit ne mondjak szörnyű íze volt de nem tudtam mit tenni. Ekkor valaki betört a házba. Apám volt és a fegyveres barátai. A lány próbált megszökni de elfogták. Apám sírva roskadt anyám holtteste mellé. Engem egy pillantásra sem méltatott. Vagyis egyre igen. De a tekintetében nem megkönnyebbülést, hogy legalább én túléltem, inkább gyűlöletet láttam. Anyát elvitték engem meg otthagytak. Nem tudtam mit tegyek. Senkim nem volt anyun kívül.- itt éreztem, hogy egy könnycsepp tör utat magának.

-De akkor hogyhogy nem támadtál rá Elena-ra?-kérdezte értetlenül Stefan.- Ha Katherine megölte anyukádat akkor ez lett volna az érthető reakció nem? Elvégre teljesen ugyanolyanok.

– Sokat hallottam már Elena-rol. És tudtam, ha veletek van akkor ő nem lehet Katherine. Van egy olyan érzésem, hogy nem szívesen találkoznátok vele.

Mindketten bólintottak aztán folytattam:

-Úgy döntöttem elmondok mindent a testvéreimnek. Tudtam, hogy apámra nem számíthatok ezért csak ők maradtak. Elindultam egy ösvényen amelyről sejtettem, hogy apám házához vezet. Kis gyaloglás után egy alakot pillantottam meg. Mikor közelebb ért,alaposabban meg tudtam vizsgálni. Pár évvel idősebb fiú volt, barna göndör haja kócosan állt. Az inge koszos volt és véres. Nem tudtam mi mást tenni segítséget kellett tőle kérnem. Meg akartam kérdezni, hogy jó felé megyek-e de a fiú válasz helyet kezei közé fogta az arcom és egy rántással eltörte a nyakcsigolyáimat...

Stefan idegesen felállt és töltött magának egy pohár whiskyt. Damon kíváncsian fordult testvére felé, de ő rá se nézett. Aztán felém fordult és kedvesen bíztatott, hogy folytassam. De ehelyett odasétáltam Stefan mellé, megveregettem a vállát és halkan a fülébe súgtam:

-Nyugi Stefan. Nem haragszom. Amúgy sem lett volna jövőm emberként….

Díj

Ezt a díjat Biustól kaptam <3 és mégegyszer nagyon köszönöm :D <3<3

Egy szabály van...ha megkaptam a díjat akkor tovább kell küldenem három embernek :D de követni szeretném Bius példáját és én is inkább négyőtöknek küldeném...:D

Szóval akiknek küldöm:

Baby Angel http://francianyelvlecke.blogspot.com/

Bogii http://bogiii-kira.blogspot.com/

Zsófi http://versenytuz.blogspot.com/

Nix (Neesh) http://halkszavak.blogspot.com/

Mégegyszer köszönöm a díjat :D

xoxo Annah

3. fejezet

Sziasztok!
Hát elkészült az új fejezet...ez egy kicsit hosszabbra sikeredett :D remélem tetszeni fog és megint kapok pár kommentet mint az előzőkhöz :D ezúton is megköszönöm mindenkinek aki olvas és kommentel :D
jó olvasást!
xoxo Annah

Hogy lehettem ennyire hülye?-szidtam magamat. - Két vámpírfivér van egész Mystic Falls-ban és én belebotlok az egyikbe, de nem is gondolok rá, hogy az akivel csókolóztam az egyik Salvatore. Pedig teljesen egyértelmű volt.
Hányszor hallottam már a Salvatore testvérek történetét. Katherine és Elena is Stefan-ba szeretett bele. Az érzések kölcsönösek voltak mindkét fél részéről, sőt még egy harmadikétól is. Damon-tól. Teljesen egyértelmű volt, hogy a vámpír akit megcsókoltam Damon Salvatore.
Mikor elértem az ócska kis fogadót amiben megszálltam, gyorsan magamra zártam az ajtót és rávetettem magam az ágyamra. Tudtam, hogy a Grill-ben történteknek még lesz folytatása. Damon eljön majd hozzám, hogy kiderítse a furcsa viselkedésem okait. És tudtam, hogy el kell majd mondanom neki szóról-szóra a nem éppen vidám történetemet.

***
Éjfél körül lehetett amikor erőt vett rajtam az éhség. Már két hónapja nem ittam vért és ez meg is látszott rajtam, de nem akartam máshol járni mikor Damon betoppan.
Nem is kellett sokat várnom, mikor megéreztem a fiú jelenlétét az épületben. Hallottam ahogy felfele jön a lépcsőn. Éreztem a belőle áradó erős alkoholszagot. Már a Grill-ben is szinte részeg volt és a távozásommal csak rátettem egy lapáttal a szar hangulatára.
Nagy robaj rázott fel az elmélkedésemből.
Damon betörte az ajtót és amikor megpillantott felém indult. Láttam a szemében a gyűlöletet és a kínt amit az elmúlt pár óra okozott.
- Te! - mutatott rám idegesen. -Ezt még nagyon megbánod!
Az arcán egy pimasz mosoly jelent meg, majd még közelebb lépett hozzám.
Nem értettem mit akar, de rögtön rájöttem mikor kezeit összekulcsolta a nyakamon és természetfeletti erejével szorítani kezdte. A reggeli lakoma miatt sokkal erősebb volt mint én, de nagy nehezen eltaszítottam magamtól és a szemközti falnak vágtam. A fal a több helyen is megrepedt.
-Ejnye.-mondtam bájosan a földön heverő fiúnak.- Ennek nem nagyon fog örülni a tulaj. De ne aggódj. Majd elküldöm a számlát.
A csípős megjegyzésemet hallva Damon megint nekem rontott. Gyorsan kitértem az útjából és ő majdnem a falon kötött ki, de megakadályoztam az újabb rombolást. Lenyomtam a földre és ott is tartottam. Akárhogy erőlködött nem tudott kijutni a szorításomból, úgyhogy idővel feladta.
-Mi vagy te?-kérdezte értetlenül.
-Miért? Szerinted mi vagyok?-néztem rá kacéran. Teljesen a fejembe szállt a győzelem mámora.
-Nem tudom.-mondta keserűen. - Legyőztél, pedig…
-Pedig te nemrég ettél és nem is lehetnél erősebb?
Némán bólintott.
-Vámpír vagyok Damon.-mondtam szomorúan.
-Vámpír?-kérdezett vissza értetlenkedve. -De hát nem is éreztem , hogy az lennél.
-Látod. Ebben különbözünk. Én más vagyok, mint te vagy akármelyik társad. Egy furcsa átok ül rajtam, ami mássá tesz.
-Mássá?-nézett rám.
-Igen.-felálltam és engedtem, hogy Damon is felkászálódjon a földről.-De ha nem gond ezt inkább Stefan előtt mondanám el.
Damon keserűen felnevetett.
-Miért csak benne bízol? A jófiú Stefan. Neki bármit el lehet mondani. Ő megérti. Bezzeg a bátyja. A csúnya, gonosz Damon…
-Ezt légyszives fejezd be.-mondtam határozottan. Elegem volt mára a folytonos önsajnálatából. Bármelyik lányt megkaphatná, de mindet csak kihasználja. És akiket nem kaphat meg, azokba lesz szerelmes. De ha normálisan viselkedne, talán még a szerelmei is megenyhülnének vele kapcsolatban.- Egyáltalán nem azért akarom Stefan előtt elmondani, mert benned nem bízom. Ez amúgy is elég hülye feltevés, mivel Stefant még nem is ismerem.
-Hát akkor miért?
-Talán mert nem akarom kétszer elmesélni. Tudod ez olyan dolog amit mindkettőtöknek tudnotok kell.
Láttam a fiú szemében a kíváncsiságot, de türtőztette magát és nem kérdezgetett.
A Salvatore házhoz vezető utat némán tettük meg. Damon lépett be először, majd bátortalanul visszanézett rám.
-Nem, nem kell behívnod. -mosolyogtam rá.- Tudod ez is egy különleges képességem. Ha nevezhetem így.
Damon is elvigyorodott a kijelentésemre.
- Elmondod majd az összes ilyen furcsaságodat? Vagy ki kell találnom őket?-kérdezte kacéran.
-Ha szeretsz játszani találgathatsz.-nevettem rá.
A fiú cinkosan rám mosolygott és a nappali felé indult. Tudtam, hogy elvetettem a sulykot. Nem kellett volna ilyen kihívóan viselkednem Damonnal, mert ennek még komoly következményei lehetnek a jövőben. De most nem volt időm ezen gondolkodni. Gyors léptekkel követtem a fiút és beléptem egy tágas szobába.
Két alak ült a kanapén. A kandalló fénye megvilágította az arcukat. A fiú vámpír volt, a lány ember. Vérének édes illatát már kintről éreztem. Csillapíthatatlan vágy fogott el, hogy ajkaimat nyakára tapasszam, de türtőztettem magam. Egész életemben csak egy embert öltem meg, azt is csak felindulásból. Ezt a jó szokásomat meg akartam őrizni.
Damon rögtön a bárpulthoz indult és már töltött is magának egy pohár italt.
-Azt hiszem ennyi mára elég lesz.-mondta a fiú és kivette Damon kezéből a poharat.
-Na de öcsi. Te sosem rúgtál még ki a hámból?
-Nem az a baj, hogy néha-néha elengeded magad Damon.- mondta szigorúan a fiú. Hamar rájöttem, hogy ő nem lehet más csak Stefan. Ő is legalább annyira jóképű volt, mint a bátyja.- Hanem az, hogy te minden nap ezt csinálod.
-Ezt nevezik életnek. Az egy dolog, hogy te még sosem szórakoztál, de ne vond meg tőlem ezt a kis örömöt.-mosolygott keserűen Damon.- Már mindent elvettél tőlem. Ezt nem tudod.
A fiú egy laza mozdulattal a falnak vágta a whiskys üveget és Stefannak támadt.
Tudtam, hogy ezt az indulatot főként az alkohol váltotta ki.
Odarohantam közéjük és szétválasztottam őket. Mindkettejüknél erősebb voltam, úgyhogy nem volt nehéz dolgom.
Stefan kíváncsian méregetett, majd a mellé lépő lány, Elena is..
-Öcsi. Elena. Ő itt Callie.-mondta mosolyogva Damon.- Van egy kis története számunkra

2. fejezet

Sziasztok! Itt a második fejezet. Remélem ez is tetszeni fog... írjátok meg milyen lett mert érdekelne a véleményetek :D jó olvasást xoxo Annah <3<3

(Callie szemszöge)

Próbálok felejteni. Próbálom elfelejteni mindazt ami egész életemben gyötört. Erre ide jövök Mystic Falls-ba, ami nem éppen a legalkalmasabb hely a felejtésre. És ezt miért tettem? Lehet, hogy társaságra vágytam vagy csak fel akartam fedni az igazságot magamról. Magam sem tudom.

Érkezésem után az első utam a Mystic Grill-be vezetett. Sok jót hallottam már róla de még sosem jártam itt. Beléptem és meglepetésemre nem az a híres kocsma jelleg fogadott. Persze itt is volt pár furcsa alak, de nem foglalkoztam velük. Leültem a bárpulthoz és a szokásosat rendeltem. Elterveztem, hogy ma este iszonyúan berúgok. Nem érdekeletek a következmények, csak élvezni akartam az életet amíg még lehet.

Pár pohár után leült mellém egy nagyon helyes férfi. Néhány évvel volt csak idősebb nálam, de gondterhelt arckifejezése miatt többnek látszott. Éreztem rajta, hogy más mint a többiek. Ő is a fajtámba tartozott. Vámpír volt.

A kocsmárosnak is feltűnt, hogy nincs valami jó hangulatban a férfi. Hevesen reagált minden apró piszkálódására.

Tudtam, hogy az ember csak egy dolog miatt tud kiakadni ennyire. Kíváncsi voltam, hogy igazam van-e ezért rákérdeztem:

-Szerelmi gondok?

Ő bólintott. Csillogó barna szemeivel érdeklődve végignézett rajtam.

-Honnan tudtad?

-Nem kellett hozzá sok ész, hogy rájöjjek. Elég volt csak rádnéznem.

Ezen a kijelentésen elgondolkodott majd visszafordult az italához. Whiskyt ivott. Tudtam, hogy ha én abból akár egy pohárral is meginnék totálisan kiütném magam. De rajta még a harmadik pohár sem látszott meg.

Észrevette hogy őt nézem. Rám pillantott majd lassan közelebb hajolt.

-Soha ne legyél szerelemes!-suttogta halkan a fülembe. Tudtam, hogyha ilyet mondd valaki, annak elég komoly baja lehet.

-Na ez az én bajom.-fakadtam ki.-Még sosem voltam szerelmes.

-Addig jó kislány! Én két lányba is szerelemes voltam. Úgy igazából. De mind a kettőt lecsapta a kezemről az öcsém. Mindig ő a jó én meg a rossz. Pedig elvileg a lányok a rosszfiúkat csípik nem??-kérdezte tanácstalanul.

-Ezt pont tőlem kérdezed? Mivel még nem voltam szerelemes úgy senkibe nem tudhatom. Jártam már mindkét féle sráccal, de egyiket sem szerettem igazán.De mondd meg őszintén. Csak ezen borultál ki ennyire??

Sóhajtott. Éreztem, hogy beletrafáltam.

-Nem.Összevesztem a testvéremmel és egyúttal a lánnyal is akibe szerelmes vagyok. De már a veszekedés előtt ki voltam akadva.-mondta és elővett a zsebéből egy kis cetlit. A kezembe adta, hogy elolvashassam.

,,Sokminden meg fog változni az életetekben. Ez csak egy kis figyelmeztetés. Nehogy azt mondjátok, hogy nem szóltam.

Ui.: Mindennél jobban szeretlek”

-Ezt mégis ki írta?-bámultam a kacskaringós írásra.

-A régi szerelmem.-mondta keserűen.-De mielőtt megkérdeznéd nem nekem jött. Ezt is az öcsém kapta.

Így már mindent értettem. A kiborulását, a rossz hangulatát, a szerelemből való kiábrándultságát. Együttéreztem vele. Végül is egy cipőben jártunk, csak őt a szerelem megtapasztalása engem a meg nem tapasztalása borított ki. Barátian a vállára tetem a kezem. Legszívesebben megöleltem volna de mégsem ugorhatok minden idegen nyakába csak mert megsajnáltam. Főleg nem akkor, ha az az idegen egy vámpír...

De ő ezt a jelzést nem úgy értette ahogyan én. Megfogta a kezem ésmélyen a szemembe nézett:

-Nem kérem, hogy érts meg. Azt sem kérem, hogy sajnálj. Csak hagyj békén kérlek.

-Ahogy gondolod.-mondtam zavartan.és már indultam is volna, de hirtelen visszahúzott és szenvedélyesen megcsókolt. Nem ellenkeztem. Éreztem a fiú lágy ajkait a számon és ez egyszerűen megbabonázott. És az a sok bor amit megidtam még rátett egy lapáttal.

Pár percig így álltunk. Összeölelkezve, szánkat egymáséra tapasztva. Az összes fiú közül akit eddig megcsókoltam, ő csókolt a legjobban, ezért voltam szomorú amikor eltolt magától. Tudtam, hogy neki is jólesett a csók, mert pillantásában felfedeztem az elsöpró szenvedélyt.

-Bocsánat.-mondta keserűen.-Nem tudom mi volt velem.

-Nem baj. Azt hiszem feltűnt, hogy nem nagyon ellenkeztem.

A fiú felnevetett.

Eszembe jutott egy apró dolog. Nem tudtam a nevét, de kíváncsi lettem volna rá, hogy mégis kivel csókolóztam.

-Amúgy Callie vagyok.-nyújtottam kézfogásra a kezem szórakozottan.

-Én pedig Damon.

A név kijózanítólag hatott rám. Teljesen eltúnt az alkohol okozta homály a fejemből.

-Damon? Damon Salvatore?-kérdeztem idegesen.

-Pontosan.-nevetett rám.-De miért? Idegesnek tűnsz.

-Te úristen!-kiáltottam fel hisztérikusan. Lehet, hogy azt hitte, a megilletődöttség beszél belőlem, mert megcsókoltam Damon Salvatore-t, de nagyon félreértette.

Felpattantam a pulttól és az ajtó felé indultam, de a fiú megint visszahúzott.

-Mi történt Callie?-nézett rám értetlenül.

-Semmi. Bocsi. Kérlek engedj el.-mondtam halkan. Szó nélkül engedelmeskedett én pedig elrohantam.

Tudtam, hogy ennek a dolognak lesz még folytatása...

1. fejezet

Sziasztok! Na itt az első fejezet. Remélem tetszeni fog és kommenteltek is, hogy milyen lett. várom a visszajelzéseket. Jót is rosszat is ... xoxox Annah

(Damon szemszöge)

-Hogy tehetted ezt?-kérdezte idegesen Stefan.

-Megígérted hogy többé nem ölsz embert, nem használsz ki fiatal lányokat, nem szórakozol velük kényed-kedved szerint.-fakadt ki Elena is. Ott állt az öcsém mellett karba tett kézzel és ölni tudott volna a tekintetével. Elena. Ölni. És nem mást mint engem. Ez a tény alapból is kiborított, de volt még más is a tudatomban amit nem tudtam onnan kitörölni. De volt egy olyan érzésem, hogy nem is fogom még egy darabig.-És ezek közül mind a hármat megszegted!

Nem tudtam mit válaszolni neki. Mélyen legbelül tudtam, hogy igaza van. Neki is és Stefannak is, de csak részben. Ezt hangosan nem mondtam ki. Higyjenek csak amit akarnak.

-Most miért akkora baj ez?-kérdeztem hanyagul.

-Azt kérdezed, hogy miért?-ismételt meg az öcsém.-Szerinted mi baj van abban, hogy megölsz valakit? Áh...várj csak...Ha ésszerűen végiggondoljuk csupán csak annyi a hibája...-de nem hagytam, hogy befejezze a mondatot.

-Látod ez a te bajod Stefan! Mindig ésszerűen akarsz cselekedni!

-Jajj bocsánatot kérek, hogy nem ölök meg ártatlan embereket fényes nappal, amikor bárki megláthatja! És ne gyere nekem azzal, hogy óvatos vagy, de ha mégis meglátná valaki kitörlöd az emlékezetét.

Ezután a mondat után már nem tudtam türtőztetni magam. Olyan erővel löktem a falhoz az öcsémet amennyivel csak bírtam. Tudtam, hogy sokkal erősebb vagyok nála a reggeli lakomám után.

Megindultam a földön heverő Stefan felé, hogy folytassam amit elkezdtem, de Elena hirtelen elém állt.

-Damon! Ha megteszed örökre elveszítesz!-jelentette ki halálosan komolyan. Volt már pár vitánk de a végén mindig kibékültünk, de ez most más volt.-Választhatsz! Ha bántod, a szememben halott vagy!

Mindig is utáltam az öcsémet, de most a haragom gyűlöletté fokozódott. Két lányt szerettem igazán egész életemben. Mindkettőt elvesztettem vagy el fogom veszteni miatta.

-Most jobb ha elmegyek.-néztem Elena szemébe. Reméltem, hogy látok rajta valami enyhülést velem szemben, de semmi. Ugyanolyan kemény tekintettel nézett, kezét karbafonva tartotta és mereven éllt előttem. Tudtam, hogy arra vár, hogy menjek el végre. És ezt a szivességet megtettem neki. Elindultam az ajtó felé, mikor hirtelen visszafordultam. Elérkezettenk láttam az időt, hogy bejelntsem azt az apró tényt amit eddig elfelejtettem vagy nem akartam közölni velük. A lány nem halt meg.

De ekkor Elena már Stefan mellett térdelt és csókot lehelt az öcsém ajkára. Nem akartam belerondítani a romantikázásukba, inkább sarkon fordultam és kiviharoztam az ajtón majd becsaptam magam után.

Lássuk be egy született vesztes vagyok. De most ez sem érdekelt. El akartam felejteni az egész délelőttömet. És erre a legjobb hely a Mystic Grill...

Beléptem és a szokásos megnyugtató látvány fogadott. Pár részeg öregember vitázott a biliárdasztalnál. Állandóan szidják egymást, de ha bunyóra kerülne sor mindegyikük behúzza fülét-farkát. Matt a kocsmáros fel-alá rohangált a rendelésekkel. Pár gimis lány kacéran nézte kidomborodó izmait, de mikor az egyik felfedezte, hogy bejöttem, minden szempár rám szegeződött. Magamban nyugtáztam, hogy van akiknek még mindig ellenállhatatlan vagyok. Egy furcsaság volt csupán az egész megszokott képben.

Egy ismeretlen lány ült a bárpult előtt. Kezében egy méretes borospoharat tartott, amit már párszor ki is ürített. Hoszzú barna haja lazán lógott a vállára. Volt mellette egy üres hely. Most nem állt szándékomban csajozni, de azért mellé ültem. Mára elegem volt a nőkből.

Matt ahogy meglátott töltötte is a szokásos whiskyt jéggel.

-Elég szarul nézel ki!-vetette oda foghegyről a fiú.

-Pár ilyen beszólás és te is hasonlítani fogsz rám.-mondtam dühösen. Tényleg nem voltam olyan hangulatban, hogy egy gimnazista srác poénkodását elviseljem.

-Jó, nyugi!-csitított. Túl jól ismert és tudta, hogy ilyenkor hagyni kell, mert tényleg elszállhat az agyam. Odarakta elém a poharat és jobbnak látta ha elhúz előlem.

-Szerelmi gondok?-fordult felém a lány kíváncsian.

Bólintottam. Úgy éreztem szép éjszakám lesz...Akkor még nem tudtam mekkorát tévedtem...

Prológus

Az élet legelsöprőbb érzése a szerelem. De ez mindenkinek mást jelent. Van aki a hirtelen fellángolásokat is ezzel a szóval illeti. Van aki viszonzatlanul szeret egészen haláláig. Van aki elsőre, van aki csak többszöri próbálkozásra találja meg azt, aki neki a világot jelenti. És van olyan is aki még nem tapasztalta, hogy mi mindent vált ki belőlünk a szerelem. A hirtelen fellépő heves szívdobogást, az el-elakadó lélegzetet, idegességet amit a jelenléte okoz vagy a társaságában fellépő némaságot.
Na én is ebbe a csoportba tartozom. Persze nekem is voltak kisebb fellángolásaim, de szerelemnek egyiket sem nevezhetném. Pedig az igaz szerelem megtalálása életem fő feladata. És mint általában a legfontosabb dolgokat lehet a legnehezebben meglelni. Gondolok itt munkára, szerelemre, igaz barátokra. Egyszóval az életre.
Vámpírként ezek megtalálására elég kevés lehetőségem van, mivel nem tartozom az egyszerű vámpírok körébe. Más vagyok mint a többiek. És különbözőnek lenni mindig sokkal nehezebb. Ezt megtanultam a hosszú vámpíréveim alatt.
És már csak pár hónapom van hátra. Úgy döntöttem ezt a kis időt nem a szerelem keresésével fogom tölteni. Elfogadtam, hogy meghalok.
De egy választásom azért még maradt. Magányosan szenvedjem el a végzetem vagy egy szerető család körében?
Anyám halála után az egész életemet egyedül éltem le, pedig mindig otthonra, családra vágytam.
Ezért jöttem Mystic Fallsba...