1. fejezet

Sziasztok! Na itt az első fejezet. Remélem tetszeni fog és kommenteltek is, hogy milyen lett. várom a visszajelzéseket. Jót is rosszat is ... xoxox Annah

(Damon szemszöge)

-Hogy tehetted ezt?-kérdezte idegesen Stefan.

-Megígérted hogy többé nem ölsz embert, nem használsz ki fiatal lányokat, nem szórakozol velük kényed-kedved szerint.-fakadt ki Elena is. Ott állt az öcsém mellett karba tett kézzel és ölni tudott volna a tekintetével. Elena. Ölni. És nem mást mint engem. Ez a tény alapból is kiborított, de volt még más is a tudatomban amit nem tudtam onnan kitörölni. De volt egy olyan érzésem, hogy nem is fogom még egy darabig.-És ezek közül mind a hármat megszegted!

Nem tudtam mit válaszolni neki. Mélyen legbelül tudtam, hogy igaza van. Neki is és Stefannak is, de csak részben. Ezt hangosan nem mondtam ki. Higyjenek csak amit akarnak.

-Most miért akkora baj ez?-kérdeztem hanyagul.

-Azt kérdezed, hogy miért?-ismételt meg az öcsém.-Szerinted mi baj van abban, hogy megölsz valakit? Áh...várj csak...Ha ésszerűen végiggondoljuk csupán csak annyi a hibája...-de nem hagytam, hogy befejezze a mondatot.

-Látod ez a te bajod Stefan! Mindig ésszerűen akarsz cselekedni!

-Jajj bocsánatot kérek, hogy nem ölök meg ártatlan embereket fényes nappal, amikor bárki megláthatja! És ne gyere nekem azzal, hogy óvatos vagy, de ha mégis meglátná valaki kitörlöd az emlékezetét.

Ezután a mondat után már nem tudtam türtőztetni magam. Olyan erővel löktem a falhoz az öcsémet amennyivel csak bírtam. Tudtam, hogy sokkal erősebb vagyok nála a reggeli lakomám után.

Megindultam a földön heverő Stefan felé, hogy folytassam amit elkezdtem, de Elena hirtelen elém állt.

-Damon! Ha megteszed örökre elveszítesz!-jelentette ki halálosan komolyan. Volt már pár vitánk de a végén mindig kibékültünk, de ez most más volt.-Választhatsz! Ha bántod, a szememben halott vagy!

Mindig is utáltam az öcsémet, de most a haragom gyűlöletté fokozódott. Két lányt szerettem igazán egész életemben. Mindkettőt elvesztettem vagy el fogom veszteni miatta.

-Most jobb ha elmegyek.-néztem Elena szemébe. Reméltem, hogy látok rajta valami enyhülést velem szemben, de semmi. Ugyanolyan kemény tekintettel nézett, kezét karbafonva tartotta és mereven éllt előttem. Tudtam, hogy arra vár, hogy menjek el végre. És ezt a szivességet megtettem neki. Elindultam az ajtó felé, mikor hirtelen visszafordultam. Elérkezettenk láttam az időt, hogy bejelntsem azt az apró tényt amit eddig elfelejtettem vagy nem akartam közölni velük. A lány nem halt meg.

De ekkor Elena már Stefan mellett térdelt és csókot lehelt az öcsém ajkára. Nem akartam belerondítani a romantikázásukba, inkább sarkon fordultam és kiviharoztam az ajtón majd becsaptam magam után.

Lássuk be egy született vesztes vagyok. De most ez sem érdekelt. El akartam felejteni az egész délelőttömet. És erre a legjobb hely a Mystic Grill...

Beléptem és a szokásos megnyugtató látvány fogadott. Pár részeg öregember vitázott a biliárdasztalnál. Állandóan szidják egymást, de ha bunyóra kerülne sor mindegyikük behúzza fülét-farkát. Matt a kocsmáros fel-alá rohangált a rendelésekkel. Pár gimis lány kacéran nézte kidomborodó izmait, de mikor az egyik felfedezte, hogy bejöttem, minden szempár rám szegeződött. Magamban nyugtáztam, hogy van akiknek még mindig ellenállhatatlan vagyok. Egy furcsaság volt csupán az egész megszokott képben.

Egy ismeretlen lány ült a bárpult előtt. Kezében egy méretes borospoharat tartott, amit már párszor ki is ürített. Hoszzú barna haja lazán lógott a vállára. Volt mellette egy üres hely. Most nem állt szándékomban csajozni, de azért mellé ültem. Mára elegem volt a nőkből.

Matt ahogy meglátott töltötte is a szokásos whiskyt jéggel.

-Elég szarul nézel ki!-vetette oda foghegyről a fiú.

-Pár ilyen beszólás és te is hasonlítani fogsz rám.-mondtam dühösen. Tényleg nem voltam olyan hangulatban, hogy egy gimnazista srác poénkodását elviseljem.

-Jó, nyugi!-csitított. Túl jól ismert és tudta, hogy ilyenkor hagyni kell, mert tényleg elszállhat az agyam. Odarakta elém a poharat és jobbnak látta ha elhúz előlem.

-Szerelmi gondok?-fordult felém a lány kíváncsian.

Bólintottam. Úgy éreztem szép éjszakám lesz...Akkor még nem tudtam mekkorát tévedtem...