Prológus

Az élet legelsöprőbb érzése a szerelem. De ez mindenkinek mást jelent. Van aki a hirtelen fellángolásokat is ezzel a szóval illeti. Van aki viszonzatlanul szeret egészen haláláig. Van aki elsőre, van aki csak többszöri próbálkozásra találja meg azt, aki neki a világot jelenti. És van olyan is aki még nem tapasztalta, hogy mi mindent vált ki belőlünk a szerelem. A hirtelen fellépő heves szívdobogást, az el-elakadó lélegzetet, idegességet amit a jelenléte okoz vagy a társaságában fellépő némaságot.
Na én is ebbe a csoportba tartozom. Persze nekem is voltak kisebb fellángolásaim, de szerelemnek egyiket sem nevezhetném. Pedig az igaz szerelem megtalálása életem fő feladata. És mint általában a legfontosabb dolgokat lehet a legnehezebben meglelni. Gondolok itt munkára, szerelemre, igaz barátokra. Egyszóval az életre.
Vámpírként ezek megtalálására elég kevés lehetőségem van, mivel nem tartozom az egyszerű vámpírok körébe. Más vagyok mint a többiek. És különbözőnek lenni mindig sokkal nehezebb. Ezt megtanultam a hosszú vámpíréveim alatt.
És már csak pár hónapom van hátra. Úgy döntöttem ezt a kis időt nem a szerelem keresésével fogom tölteni. Elfogadtam, hogy meghalok.
De egy választásom azért még maradt. Magányosan szenvedjem el a végzetem vagy egy szerető család körében?
Anyám halála után az egész életemet egyedül éltem le, pedig mindig otthonra, családra vágytam.
Ezért jöttem Mystic Fallsba...