Sziasztok! Itt a második fejezet. Remélem ez is tetszeni fog... írjátok meg milyen lett mert érdekelne a véleményetek :D jó olvasást xoxo Annah <3<3
(Callie szemszöge)
Próbálok felejteni. Próbálom elfelejteni mindazt ami egész életemben gyötört. Erre ide jövök Mystic Falls-ba, ami nem éppen a legalkalmasabb hely a felejtésre. És ezt miért tettem? Lehet, hogy társaságra vágytam vagy csak fel akartam fedni az igazságot magamról. Magam sem tudom.
Érkezésem után az első utam a Mystic Grill-be vezetett. Sok jót hallottam már róla de még sosem jártam itt. Beléptem és meglepetésemre nem az a híres kocsma jelleg fogadott. Persze itt is volt pár furcsa alak, de nem foglalkoztam velük. Leültem a bárpulthoz és a szokásosat rendeltem. Elterveztem, hogy ma este iszonyúan berúgok. Nem érdekeletek a következmények, csak élvezni akartam az életet amíg még lehet.
Pár pohár után leült mellém egy nagyon helyes férfi. Néhány évvel volt csak idősebb nálam, de gondterhelt arckifejezése miatt többnek látszott. Éreztem rajta, hogy más mint a többiek. Ő is a fajtámba tartozott. Vámpír volt.
A kocsmárosnak is feltűnt, hogy nincs valami jó hangulatban a férfi. Hevesen reagált minden apró piszkálódására.
Tudtam, hogy az ember csak egy dolog miatt tud kiakadni ennyire. Kíváncsi voltam, hogy igazam van-e ezért rákérdeztem:
-Szerelmi gondok?
Ő bólintott. Csillogó barna szemeivel érdeklődve végignézett rajtam.
-Honnan tudtad?
-Nem kellett hozzá sok ész, hogy rájöjjek. Elég volt csak rádnéznem.
Ezen a kijelentésen elgondolkodott majd visszafordult az italához. Whiskyt ivott. Tudtam, hogy ha én abból akár egy pohárral is meginnék totálisan kiütném magam. De rajta még a harmadik pohár sem látszott meg.
Észrevette hogy őt nézem. Rám pillantott majd lassan közelebb hajolt.
-Soha ne legyél szerelemes!-suttogta halkan a fülembe. Tudtam, hogyha ilyet mondd valaki, annak elég komoly baja lehet.
-Na ez az én bajom.-fakadtam ki.-Még sosem voltam szerelmes.
-Addig jó kislány! Én két lányba is szerelemes voltam. Úgy igazából. De mind a kettőt lecsapta a kezemről az öcsém. Mindig ő a jó én meg a rossz. Pedig elvileg a lányok a rosszfiúkat csípik nem??-kérdezte tanácstalanul.
-Ezt pont tőlem kérdezed? Mivel még nem voltam szerelemes úgy senkibe nem tudhatom. Jártam már mindkét féle sráccal, de egyiket sem szerettem igazán.De mondd meg őszintén. Csak ezen borultál ki ennyire??
Sóhajtott. Éreztem, hogy beletrafáltam.
-Nem.Összevesztem a testvéremmel és egyúttal a lánnyal is akibe szerelmes vagyok. De már a veszekedés előtt ki voltam akadva.-mondta és elővett a zsebéből egy kis cetlit. A kezembe adta, hogy elolvashassam.
,,Sokminden meg fog változni az életetekben. Ez csak egy kis figyelmeztetés. Nehogy azt mondjátok, hogy nem szóltam.
Ui.: Mindennél jobban szeretlek”
-Ezt mégis ki írta?-bámultam a kacskaringós írásra.
-A régi szerelmem.-mondta keserűen.-De mielőtt megkérdeznéd nem nekem jött. Ezt is az öcsém kapta.
Így már mindent értettem. A kiborulását, a rossz hangulatát, a szerelemből való kiábrándultságát. Együttéreztem vele. Végül is egy cipőben jártunk, csak őt a szerelem megtapasztalása engem a meg nem tapasztalása borított ki. Barátian a vállára tetem a kezem. Legszívesebben megöleltem volna de mégsem ugorhatok minden idegen nyakába csak mert megsajnáltam. Főleg nem akkor, ha az az idegen egy vámpír...
De ő ezt a jelzést nem úgy értette ahogyan én. Megfogta a kezem ésmélyen a szemembe nézett:
-Nem kérem, hogy érts meg. Azt sem kérem, hogy sajnálj. Csak hagyj békén kérlek.
-Ahogy gondolod.-mondtam zavartan.és már indultam is volna, de hirtelen visszahúzott és szenvedélyesen megcsókolt. Nem ellenkeztem. Éreztem a fiú lágy ajkait a számon és ez egyszerűen megbabonázott. És az a sok bor amit megidtam még rátett egy lapáttal.
Pár percig így álltunk. Összeölelkezve, szánkat egymáséra tapasztva. Az összes fiú közül akit eddig megcsókoltam, ő csókolt a legjobban, ezért voltam szomorú amikor eltolt magától. Tudtam, hogy neki is jólesett a csók, mert pillantásában felfedeztem az elsöpró szenvedélyt.
-Bocsánat.-mondta keserűen.-Nem tudom mi volt velem.
-Nem baj. Azt hiszem feltűnt, hogy nem nagyon ellenkeztem.
A fiú felnevetett.
Eszembe jutott egy apró dolog. Nem tudtam a nevét, de kíváncsi lettem volna rá, hogy mégis kivel csókolóztam.
-Amúgy Callie vagyok.-nyújtottam kézfogásra a kezem szórakozottan.
-Én pedig Damon.
A név kijózanítólag hatott rám. Teljesen eltúnt az alkohol okozta homály a fejemből.
-Damon? Damon Salvatore?-kérdeztem idegesen.
-Pontosan.-nevetett rám.-De miért? Idegesnek tűnsz.
-Te úristen!-kiáltottam fel hisztérikusan. Lehet, hogy azt hitte, a megilletődöttség beszél belőlem, mert megcsókoltam Damon Salvatore-t, de nagyon félreértette.
Felpattantam a pulttól és az ajtó felé indultam, de a fiú megint visszahúzott.
-Mi történt Callie?-nézett rám értetlenül.
-Semmi. Bocsi. Kérlek engedj el.-mondtam halkan. Szó nélkül engedelmeskedett én pedig elrohantam.
Tudtam, hogy ennek a dolognak lesz még folytatása...
